A kilenc személyiségtípus

Mindannyian egyfajta lelki beállítódással születünk a világra, ami hat-hét éves korunk körül egy típus-jellegű személyiség kialakulásához vezet. Ez segít megszűrni és értelmezni a világból érkező sokszínű információt, és megkönnyíti reagálásunkat vagy kezdeményezésünket a világ felé. Strukturált lelki beállítottságunk kielégítően szolgálja érzelmi működésünket, de közben elfelejtjük, hogy ennél jóval több a lehetőség bennünk a megnyilvánulásra.

Az Enneagram kilenc alapvető személyiségtípust ír le részletesen és nagy pontossággal, és egy dinamikus rendszerbe foglalja őket. Mindegyiket egy-egy számmal jelöli, amelyek az Enneagram szimbólumán jelennek meg. Így beszélünk Egyes, Kettes, Hármas stb. típusú személyiségről, a jelképre utaláskor pedig Egyes pontról, Kettes pontról stb. Egyik típus sem „jobb” vagy „nagyobb” a másiknál, még akkor sem, ha a sorban elfoglalt helyük esetleg ezt sugallná. (A kezdetektől etikus Enneagram-szemléletről bővebben itt.) 

Az Enneagram körét úgy is értelmezhetjük, mint az emberi psziché teljességének jelképét, aminek kilenc pontja kilenc leszűkített nézőpont. Mindenik típus egy-egy ilyen eleve meghatározott, behatárolt, részleges nézőpontból szemléli, tapasztalja, éli a világot és önmagát, és a kondicionált érzékelésre gyakran automatikusan válaszol. Automatikus működésünknek, típusfüggő megnyilvánulásainknak nagyobbrészt nem is vagyunk tudatában, vagy ha igen, azt egyéninek érezzük: „Ilyen vagyok én.”

Az Enneagram szerzők gyakran alkalmaznak leíró neveket a típusok megjelölésére (mint például a Tökéletes nevet az Egyesnél, a Hatékonyat a Hármasnál), de ezek a nevek csak részben tudják megfogni a típus lényegét, és ezért meglehetősen sztereotipizálnak. Maradunk tehát a számoknál.