Az Enneagram rövid története
Az Enneagram tanításába ágyazódó spirituális elgondolások számos egyezést mutatnak a világ nagy szellemi hagyományaival – az ókori görög filozófiával, az iszlámmal, judaizmussal, kereszténységgel, buddhizmussal, hinduizmussal stb. Legfőbb közös üzenetük, hogy emberi minőségünk a szellemi létezés tengelye mentén leképezhető, és hogy elemi fontosságú megértenünk, mi a viszony a személyiségünk (hamis énünk) és a lényegünk (valódi énünk) között. Ha dolgozunk ezen a viszonyon, fő szenvedésünkön tudunk felülkerekedni.
Mindamellett nincs olyan szóbeli hagyomány, amely ezektől az ősi tanításoktól közvetlenül vezetne a mai Enneagramig. A mai rendszert a mi korunk emberei hozták létre, akiknek megvolt a tudásuk és intuíciójuk arra, hogy egybefoglalják a különböző bölcseleti-vallásos elemeket, és végül kiegészítsék a kortárs pszichológia meglátásaival.
George Ivanovich Gurdjieff, egy karizmatikus misztikus tanító volt az első, aki Európával megismertette az Enneagram jelképét az 1910-20-as években. Ő úgy tanította az Enneagram-modelt, mint a folyamatok és változások – és főleg az emberi tudatosság fejlődésének – térképét. Tanításának zömét nonverbális mozgásgyakorlatok tették ki, amelyek eredményeképp a tanítványok testileg sajátították el, hogy miként lehet egy folyamatot életben tartani. A típusokkal kapcsolatban bizonyos (negatív) „fő tulajdonságokról” beszélt, amelyeket félre kell tenni ahhoz, hogy elérjük a magasabb tudatosságot.
A bolíviai születésű filozófus, Oscar Ichazo, az Egyesült Államokbeli Arica School megalapítója volt az első, aki Gurdjieff folyamatábrájához hozzárendelte a kilenc „ego-fixációt”. 1970-ben ismertette tanítványaival (többek között) az enneagramokat („enneagonokat”). Ezek olyan pontos személyiségjegyeket írtak le, amelyek összhangban voltak az általa mélységükben tanulmányozott spirituális tanításokkal. Alapelmélete szerint a szellemi átalakulás felő vezető úton fel kell „ébrednünk” mind a kilenc pontra. Sokak szerint Ichazo az Enneagram atyja.
A chilei pszichiáter, Claudio Naranjo 1970-ben ismerte meg Ichazo enneatípusait, és az elgondolást továbbfejlesztve megvetette a gyakorlatias személyiség-Enneagram alapjait, ahogyan ma leginkább ismerjük. Az 1970-es évek elején egy kaliforniai csoporttal, amely pszichiátert, pszichológust és diákot egyaránt magába foglalt, a nyugati pszichológia szemszögéből tanulmányozta az Enneagram-típusokat. Kialakította a nyilvános példacsoport módszerét, és minden típushoz hozzárendelt egy-egy fő védekezési mechanizmust is.
Azóta a kutatóknak hosszú sora járult hozzá a rendszer további fejlesztéséhez és világszintű ismertetéséhez, akadémiai és spirituális (jezsuita) vonalon egyaránt: Robert Ochs, Patrick O’Leary, Richard Rohr, Kathleen Hurley, Theodorre Donson, Jerome Wagner, Helen Palmer, David Daniels, Don Richard Riso, hogy csak néhányat említsünk.
A mai két fő Enneagram-szervezet a következő:
- az Enneagram Worldwide, amelyet Helen Palmer és David Daniels alapított, Peter O’Hanrahan and Terry Saracino munkatársakkal. 20 éve vezeti az Enneagram Professional Training Program (EPTP) nevű alapképzést, és tagszervezetei vannak a világ több mint 15 országában.
- az Enneagram Institute, amelyet Don Richard Riso és Russ Hudson alapított, és amely számos vizsgázott oktatóval és szakemberrel dolgozik szerte a világon.
A két legnagyobb Enneagram-közösség a következő:
- az International Enneagram Association (IEA) több, mint 1500 taggal, és
- az Association of Enneagram Teachers in the Narrative Tradition (AETNT).





