A Négyes típus
Az emberekkel való kapcsolataimat legszívesebben mindig különlegesen valódinak és mélynek szeretném. Egyéniségek vagyunk, egyéni látásmóddal és érzelmekkel, és jó lenne, ha ezt tisztelni tudnánk a mindennapi találkozásaink során is. Én magam mindig arra törekszem, hogy érzelmeim minden helyzetben hitelesek legyenek, és csalódom a többiekben, ha túlságosan sekélyesek, földhözragadtak. Számomra a középút nem igazán választási lehetőség. Gyakran hol egész magasan, hol egész mélyen érzek. Intuícióm segít a dolgokat frissen, önmaguk szerint megélni.

Miközben szépségre és mélységre vágyom, gyakran kerülök szembe a szürke valósággal, és ez nagyon megvisel. Mintha valami mindig hiányozna. Vagy talán én vagyok híján a megfelelő értékeknek. Mi az, amit elrontottam?... Lám, másoknak sikerül, csak nekem nem. Ilyenkor melankolikus vagy akár depressziós is lehetek rövidebb vagy hosszabb ideig. Fájdalmat és szégyent érzek, amiért nem tudok megfelelni a magamról alkotott képnek. A pozitív visszajelzést viszont nem vagyok képes mindig elfogadni. Továbbra is emészteni fog a kétség, hogy mindent jól csináltam-e.

A munkámban azt szeretem, ha tartalmas, ha elég teret nyújt az egyéni  kreativitásnak. Az üres, mindennapos feladatok  elégedetlenné tesznek, és ha lehet, színt, életet viszek beléjük. A körülöttem élőkhöz pedig igyekszem empátiával közeledni, nyitottan a fájdalmukra, bánatukra, és készen a segítségre, ha szükséges. Nagyon fontos, hogy ne legyünk közönyösek, hogy tiszta szívvel, emberi mivoltunkhoz méltóan gondoskodjunk egymásról.